Távolság? Nem akadály! :)
Nem véletlenül választottam ezt a régi dalt mai bejelentkezésemhez, hiszen egy amerikai városhoz köthető mai történetem.
Kedves érdeklődők! Napjaink elvárásának megfelelően naprakész információkat, gondolatokat, jó ötletek, gondolatok megosztását Facebook oldalamon találja, melynek címe: https://www.facebook.com/muveszetterapia
Köszönöm! :)
Hírek, blog, miegymás. :)
Kezembe került egy könyv. Jó ideje hirdeti már a kiadó, szándékuk szerint a művészetterápia esszenciáját, azaz sava-borsát tartalmazó könyvet. Megvettem persze, mint minden kiadványt, mely a művészetterápiáról szól. Megvettem és most írok. Miért? Mert amennyire jó, hasznos és sok esetben általunk is használt terminusokat, gyakorlatokat tartalmaz, kívülállók számára kellően rövid szakmai ismertetéssel, annyira adja azt a hamis illúziót, hogy ez a könyv bárkiből művészetterapeutát csinál, illetve kiváltja a professzionális segítséget.. A gyakorlatok jók, az őket követő önreflexiókat firtató kérdések is. Vannak esetek illetve inkább állapotok, mikor ez is elég. Ám van, mikor kinyitják Pandora szelencéjét, és az érzések, a tünetek nemhogy enyhülnének, hanem erősödnek. Bízom az olvasókban, az ő érettségükben, hogy tudják, kínzón érzik, ezt követően szakemberhez kell fordulni. Azonban nem dugom a fejem a homokba. Tudom - hiszen látom az ilyen-olyan hirdetéseket-, lesznek, akik mintegy gyakorlati kézikönyvet, kvázi konyhai receptkönyvet követve, ez után a könyv után fognak "művészetterápiát" folytatni bármiféle előképzettség nélkül. És ez veszélyes. A művészet, az alkotás, legyen az bármilyen forma, képes már önmagában elindítani a gyógyítást, előidézni a relaxált állapotot. Igen. A művészet, a kreatív foglalkozás, valóban segít ellazulni, képes elindítani egy gyógyító folyamatot. Egy pontig, egy határig. És ez a határ mindenkinél más. Onnantól szakemberi vezetés kell.
No, ennyire félti a munkáját. - gondolhatják. Nem, nem félek attól hogy ez a könyv, vagy bárki más, egy rapid kurzus után tevékenységét művészetterápiának titulálva megfoszt klienseimtől, betegeimtől. Őket, Önöket féltem. A klienseket, és persze a művészetterápiát, mint diszciplínát. Féltem attól, ezt a rendkívül hatékony, és mégis élvezetes módszert, hogy egy képzetlen, mindössze a gyakorlatok csupasz ismeretével rendelkező, ám a folyamatok, a metodika, a "mi miért következik egyik ponttól a másik után" ismerete nélküli vezető által végzett "művészetterápiás" foglalkozáson részt vett, csalódott emberek kiábránduljanak a valójában meg sem ismert formából. Féltem, mert a valódi hatékonyságot nélkülöző terápiás élmény miatt "varázslásnak", "humbugnak" , "rajzolgatásnak" minősíthetik a művészetterápiát. Sajnos találkoztam már én is ezzel a megítéléssel. Egy-egy ilyen esetben nagy hátránnyal indulunk. S bár mondhatjuk innen szép nyerni, de az Ön ideje, energiája, és mentális, sőt, sok esetben fizikai (azaz testi ill. szomatikus) egészsége fogy.Ezért gondoltam megírni ezt a rövid reflexiót.
Szép hetet kívánok mindenkinek!
Nem véletlenül választottam ezt a régi dalt mai bejelentkezésemhez, hiszen egy amerikai városhoz köthető mai történetem.
Személyes megjelenésű művészetterápiás csoport 8-12 éves gyermekeknek.
Tudom, tudom, sokaknak immár másfél éves gyakorlata van, hiszen ekkor kezdte tömegesen bontogatni szárnyát a telemedicina, az online forma, ám én ódzkodtam tőle, bár természetesen az elmúlt időszakban én is részt vettem sok-sok online képzésen, konferencián, de azért ez más.
Próbaverzióval létrejött az oldalamon egy webáruház, melyet most sikerült megszüntetnem. Természetesen nem árulom az ott feltüntetett termékeket, a fizetés sem tudom hova történik, az én e-mail címemre nem érkezett egyetlen üzenet sem ezzel kapcsolatban, és utalás sem a számlámra.