Traumafeldolgozás a művészetterápia segítségével
S hogy miért érzem azt, hogy most kell foglalkoznunk a traumával? Mert ugyan mindenkit érnek élete során különféle és különböző mértékű traumák, ám az elmúlt időszak, valamint napjaink történései tömegesen érintenek, érintettek gyakorlatilag mindannyiunkat az egészségügyi helyzet okán hozott önkéntes, vagy felülről irányított szabályaikkal. Ez a helyzet mindnyájunk számára lemondással, átértékeléssel és átstrukturálással jár. Ki-ki személyisége illetve aktuális mentális erőssége szerint reagál a helyzetre.
Azonban a legerősebbnek is elfogy olykor a tartalékja! Bátran fogadjunk, fogadjanak el külső segítséget, könnyítsünk azon a képzeletbeli terhekkel teli hátizsákon melyet napról-napra cipelünk! Higgyék el nem a gyengeség jele a segítségkérés!
És miként kapcsolódik mindez a művészetterápiához?
Ha az alkotásban direkt vagy indirekt módon ábrázolt traumát átformáljuk, átalakítjuk, elérhetővé válik a megoldás; a valóságban, illetve tudatunkban történő átalakítás is. Ha megtapasztaljuk a sikert, a fel és átdolgozás lehetőségét; ezt az érzést, és élményt át tudjuk vinni a mindennapokba, illetve ezáltal sikerül együtt megküzdeni az adott problémával. Ha kitesszük magunkból a lapra, agyagba öntjük, vagy hangokká változtatjuk az instrumentális hangszereken, a trauma sokat veszít éléből, erősségéből. Idézzük fel, ha rossz álmunkat megosztjuk valakivel, elmesélve már nem is olyan szörnyű. Ahogy vannak jelenségek melyek csak a sötétben félelmetesek, nappal, megvilágítva már biztonságban érezzük magunkat.
Mindez általánosságban is sikerélményt ad, megkönnyebbülést, és ami elengedhetetlen, megértést és ezáltal megküzdést.
